Gyásztámogatás
Szakértői gyásztámogatás a Debreceni Köztemetőben
Amikor elveszítünk egy szeretett hozzátartozót vagy barátot, a hiány érzése nemcsak a búcsú pillanatában, hanem a mindennapokban is velünk marad.
A gyász sokszor csendes, láthatatlan teher – olyan érzés, amelyről nehéz beszélni, ezért gyakran egyedül próbáljuk hordozni.
Az AKSD Temetkezés támogatásával 2026 áprilisától gyászfeldolgozó csoportos foglalkozások indulnak a Debreceni Köztemetőben, biztonságos, elfogadó környezetben.
A Gyászfeldolgozás Módszer®
A foglalkozások a Gyászfeldolgozás Módszer® alapján zajlanak, amely egy klinikai kutatásokkal alátámasztott, strukturált önsegítő módszer.
A program az 1970‑es évek végén indult az Egyesült Államokban, és ma már világszerte alkalmazzák. Magyarországon 2011 óta érhető el, dr. Sarungi Emőke pszichiáter közreműködésével.
A módszerről bővebben a hivatalos szakmai oldalon lehet tájékozódni.
A csoportos program célja
- a halálesethez kapcsolódó érzelmi veszteség feldolgozásának támogatása
- a fájdalom, elszigeteltség és magány oldása
- konkrét, a mindennapokban is alkalmazható eszközök átadása
A foglalkozásokat szakképzett gyászfeldolgozó szakember vezeti, diszkrét, ítélkezésmentes közegben. A résztvevők egymást támogató sorstársak között dolgozhatják fel veszteségeiket, saját tempójukban.
A csoportok működése
- létszám: maximum 6 fő / csoport
- induló csoportok száma: 2
- időtartam: 7 alkalom
- gyakoriság: heti 1 alkalom
- alkalom hossza: 1–1,5 óra
Jelentkezés és díjazás
A programot egy díjmentes bevezető előadás előzi meg, amely minden érdeklődő számára nyitott, azonban regisztrációhoz kötött, melyre az alábbi linken jelezheti részvételi szándékát: Jelentkezés
Időpont: 2026. március 31. (kedd) 17:00
Helyszín: Debreceni Köztemető Kápolnája
A bevezető előadást követően lehetőség van jelentkezni a csoportos foglalkozásokra:
Kapcsolat:
Koskocsák Éva
Gyászfeldolgozás Módszer® specialista
+36 30 337 6749
fenyekazejszakaban@gmail.com
A csoportos kurzus díja: 28.000 Ft / fő
„…mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit,
de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt…”
(J. W. James – R. Friedman)
